Német Ezüst Sebesülési Jelvény - Verwundetenabzeichen Silber - "Glaser & Söhne"

A sebesülési jelvények kitüntetéscsaládját 1918. március 3-án alapította II. Vilmos az első világháborúban megsebesültek számára. Három osztálya létezett fekete, ezüst és arany. A sebesülések számának vagy arányának nagyságában volt a nagyobb fokozat kiérdemelhető. Kialakítása hangsúlyozni igyekezett a felhasznált szimbólumrendszerrel az elismerés mivoltát. Babérkoszorúban elhelyezkedő jellegzetes sisakforma, mögötte keresztbetett kardokkal. Újraalapítására 1939. május 22-én került sor azon önkéntesek számára, akik a spanyol polgárháborúban szereztek sérüléseket Franco oldalán a kommunistákkal folytatott harcok közben. Formavilágában itt még megőrizte a jelvény az első világháborús sisakformát, de a sisakra már felkerült a kidomborodó szvasztika. 1939. szeptember 1-én ismét változásokat eszközöltek, hiszen Adolf Hitler ismételten újraalapította a jelvényt. Ez után már az új, M35 sisakforma került a jelvényre a régi helyett. A jelvény azon katonák és egyenruhát viselő, de katonai szolgálatot nem teljesítő, későbbiekben civil (1943-tól) személyek számára volt elérhető, akik ellenséges tevékenység hatására sebesülést szereztek. Fekete esetében 1-2 sérülés. Ezüst fokozat esetében 3-4 sérülés, részleges vakság, hallás vagy szaglás részleges esetleg teljes elvesztése, illetve végtag részleges elvesztése. Arany fokozat esetén 5 esetleg több sérülés, teljes rokkantság, vagy férfiasság teljes elvesztése. Harctéri halál esetén halál után adományozható volt az arany fokozata.