Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ár:
11.990 Ft
Menny.:db
Termék címkék: Ügyességi jelvény

Magyar Második Világháborús Mesterlövész Jelvény (Egyéni Rajfegyverek Részére) - Fekete

Ár:
11.990 Ft
Menny.:db
Cikkszám: 2WW286
Szállítási díj: 750 Ft
Várható szállítás: 2021. szeptember 29.
Elérhetőség: Elkelt

Leírás

Szép állapotú  fekete fokozatú példány. Alapanyaga alumínium.

Rövid háttértörténet:

Az ügyességi jelvények új rendszerének részletes kidolgozására végül 1944-ig kellett várni, a jelvények végleges és hivatalos rendszeresítésére azonban a háború végéig sem került sor, csak az ügyességi jelvények adományozását szabályozó utasítás tervezete jelent meg a Honvédelmi Minisztérium kiadásában.137 Az utasítás az ügyességi jelvények formáját, kiérdemlési feltételeit, adományozását és viselését szabályozta. Célja „az elavult jelvények megszűntetése, a kiképzés, valamint a csapatok kívánalmai szerint újak rendszeresítése” volt

– a fegyvernemek sajátosságainak, a szabályzatok módosításainak, a hadrendfejlesztésnek és az átszervezéseknek figyelembe vételével.138 Az utasítás nyolcféle ügyességi- és négyféle sportügyességi jelvény rendszeresítéséről adott számot (utóbbiak ekkor már több mint két éve léteztek – lásd a sportügyességi jelvényekről szóló fejezetet), míg a korábban elnyert (régi) ügyességi jelvények kihordási határidejét 1944. október 1-ben jelölte meg.139 Az új ügyességi jelvények alumíniumból készültek, amely a háborús nyersanyaghiányra vezethető vissza.

Az utasítástervezetben foglaltakról képes beszámolót közölt a Magyar Katonaújság 1944. június 10-i száma, amely arra enged következtetni, hogy a tervezet 1944 tavaszára készült el, illetve akkor adták ki.140 (A Honvédelmi Minisztérium füzetformátumú kiadványán csak az év volt feltüntetve.)

Az egyszerűsített rendszer egyik új eleme az – elvileg – évente adományozásra kerülő, vándordíj jellegű „legjobb alosztály” jelvény volt, amelyet a harckiképzésben, a fegyverek és harceszközök ismeretében, illetve kezelésében, valamint az alaki- és sportkiképzésben az egyes alakulatokon belül legjobb eredményt felmutató alosztályok nyerhettek el. (A tervek szerint az a nyertes alosztály, amely a maga alakulatában a következő évben nem maradt volna első, a jelvényeket az új nyertes alosztálynak kellett volna, hogy átadja.) A jelvényt az alosztály minden legénységi állományú tagja viselhette – hajtókaszínű posztó alátéten. Az alosztálykörlet díszítésére nagyméretű változata is rendszeresítésre került – ezt vehette volna át jelképesen az új nyertes alosztály.141

A rohamjelvényt a rohamtanfolyam vagy a páncélromboló tanfolyam kiváló elvégzéséért adományozták.

A „mesterlövész jelvény egyéni fegyverek részére” adományozható volt annak, aki puskával, géppisztollyal, vagy pisztollyal, míg a „mesterlövész jelvény rajfegyverek részére” annak, aki golyószóróval, géppuskával, nehézpuskával, gránátvetővel, páncéltörő ágyúval vagy légvédelmi géppuskával a lőkiképzési szabályzat követelményeinek kiválóan megfelelt.

A mesterirányzó jelvényt megkaphatta, aki az aknavető és lövegirányzó részére megszabott követelményeknek kiválóan megfelelt.

A mester-tűzvezető jelvényt elnyerhették azok a raj-, félszakasz- és szakaszparancsnokok, akik a lőkiképzési szabályzat tűzvezetői követelményeinek kiválóan megfeleltek. (A tűzfegyverek kezelőinek és tűzvezetőinek, valamint a rohamjelvény birtokosainak megkülönböztetésére a fémjelvény mellett bojtjelvény is szolgált, amely a bal válltól a zubbony második gombjáig húzódott.)

A páncéljármű-vezető jelvényt megkaphatta, aki a hozzá beosztott páncéljárművet kiválóan vezette, illetve a csapattesténél és a honvédségnél rendszeresített gépjárműveket vezetni és kezelni tudta, s a kiképzési év során a gépjármű karbantartását kifogástalanul végezte.

A mesterügyességi jelvény azonos külalakban készült valamennyi fegyvernem részére. (Az általános jellegű jelvény bevezetésével bizonyára az 1920-tól érvényben lévő ügyességi jelvénycsalád kiterjedtségét kívánták ésszerűsíteni.) A jelvény alsó ívét határoló szalagra annak a kiképzési ágnak a nevét kellett bevésetni, amelynek feltételei alapján a tulajdonos kiérdemelte a jelvényt.

Az ügyességi jelvényekkel jutalmazottak számára előléptetési elsőbbséget, hosszabb kimaradást és szabadságot, valamint pénzjutalmat (az első odaítélés alkalmával 5, a második, végleges odaítélés alkalmával 10 pengőt) biztosítottak, nevük pedig megjelent a körlet faliújságján. A jelvényeket az alosztályparancsnok vagy versenybizottság javaslata alapján a csapatparancsnok ítélhette oda, elnyerhették a tisztképző iskolák növendékei és akadémikusai, minden legénységi állományú katona és a csendőr zászlóaljhoz besorozott pótcsendőrök. A végleg elnyert jelvényeket a katona leszerelése után is megtarthatta, ám a polgári ruhán csak ünnepélyes alkalmakkor lehetett viselni. A hadapródiskolák és katonai akadémiák növendékei és akadémikusai csak felavatásukig viselhették a végleg elnyert jelvényeket, tisztté (tiszthelyettessé) avatásuk után megtarthatták, de nem hordhatták azokat.

Elméletileg egyszerre több ügyességi jelvényt is lehetett viselni – meghatározott értéksorrend szerint. Első helyre sorolt a „legjobb alosztály” jelvény, ezt követte a rohamjelvény, a mesterlövész jelvény egyéni fegyverek részére, a mesterlövész jelvény rajfegyverek részére, a mesterirányzó jelvény, a mester-tűzvezető jelvény, a páncéljármű- vezető jelvény, majd a mesterügyességi jelvény. A jelvényeket minden kiképzési évben ki kellett érdemelni.

A jelvényekhez igazolvány tartozott, amelyet a jelvény adományozásával egyidejűleg kellett a jutalmazottaknak kiadni.

( Sallay Gergely 2008-as Doktori (Phd.) értekezéséből )

Paraméterek

Ország Magyarország
Időszak II. Világháború
Gyártó Ismeretlen
Típus Ügyességi jelvény