Események, ahogyan talán még nem hallottátok - U-99

Sokan biztosan láttátok a „Das Boot” című filmet, itt az U-96 tengeralattjárók követhettük végig egy konvoj megtámadását. Talán szintén láttátok a „Greyhound” című filmet, itt a konvojt védő őrhajók, rombolók szemszögéből láthattuk milyen amikor megtámadják a konvojt.

Sokan gondolhatnák, hogy az akciófilmbe illő jelenetek, a „közelharc” az u-boottal csak a filmben volt. Azt hihetnénk hogy ilyen jelenetek a filmben vannak kitalálva, a látvány és az izgalom miatt. De a következő történetet olvasva látjátok majd, a film készítői nem a fantáziából dolgoztak.

1941 tavaszán Dönitz, fellelkesülve a korábbi tapasztalatokon, meghírdette tavaszi hadjáratát az U-Bootoknak. Kirajzás volt. A feltétel az volt, hogy aki lát valamit, előbb szól, és Dönitzék eldöntik kit küldenek oda. A támadás taktikája már a falka módszer. Amikor összeállt a „falka” kellett lennie egy hajónak amely a nagy felfordulásban is adja az adást, veszi és továbbítja a parancsokat.

1941. március 9-én kapitanleutnant Fritz-Julius Lemp elhagyta Kiel kikötőjét. Előző nap süllyesztették el az U-47-et, de indul az újabb vadászat.

1. kép - Fritz-Julius Lemp hajója

Lemp, a szokásos északi útvonalon elkerülte a doveri aknaakadályt, majd március 13-án áthaladt az Orkney- és a Shetland-szigeteknél. Március 14-én délben észrevett egy Anglia felé tartó konvojt, jelentette és követni kezdte. Mint utóbb tudjuk a konvoj Halifaxból érkezett, száma a HX 112-es volt. Ötven hajóból állt, amely a szokatlanul erős és jól képzett 5. kísérőcsoport védelme alatt haladt, a nem félős Donald Macintyre kapitány vezetésével.

Dönitz Lemp jelzése alapján a konvojhoz irányította a környéken tartózkodó U-hajókat, köztük Kretschmer U 99-ét. Lemp estig követte a konvojt. de már majd be torpedózótt annyira támadt volna, jónak tűnt a teríték. A hajó armada két sorban haladt a sötétben. Lemp este szépen felzárkózott a konvojhoz, a felszínen szépen elhaladt a kísérőőr hajó mellett, bement a két sor közé. Hatszáz méterről célba lőtt az egyik oszlopban lévő hajóra. Ezután nem aprózta, megfordult, és a farokcsőben lévő torpedót rálőtte a második oszlopban lévő tankerre, amely azonban csak alig száz méterrel arrébb haladt el. A robbanás megrázta a tengeralattjárót is, a tűz fénye világított rá Ahogy visszaemlékeznek, „a konvoj közepén, mintha reflektorfényben lenne.” Amikor két romboló mozdult rá Lemp lemerült. Az ezt követő ASDIC (szonár) kutatás során szem előtt maradt.

2. kép - Schepke és Lemp hajóikkal

Március 16-án a nappali órákban az időközben a konvojhoz érkezett Kretschmer látta el a kapcsolattartó és jelenő feladatokat. Amíg a kísérőhajók más tengeralattjárókkal voltak elfoglalva, amelyeket Dönitz hozott a konvojhoz, Lemp sötétedéskor újra támadott, megindította karrierje legpusztítóbb támadását. Mire végzett, négy tartályhajó égett, két teherszállító pedig elsüllyedt. Saját becslése szerint Lemp ezen a küldetésen 61 000 BRT-vel növelte az általa elsüllyesztett hajókat, igy lett meg a 89 000 BRT rekord. Később meg lehetett tudni, hogy az egyik tankhajó mégis megmenekült, sikerült elvontatni így Lemp „csak” 59 000 BRT-t süllyesztett el, de ez is több volt, mint valaha.

A támadás azért is lehetett sikeres, mert a rombolókat Schepke U-100-asa kötötte le. Rajta túlóráztak. Az előző esti konvojhoz érkezés éjjelén már észlelték, az kisérés vezetője Macintyre saját rombolóján, a Walkeren tartózkodott, és nem engedte el mint a "foxi a lábtörlőt". Sok volt a lángoló hajó, szeretett volna ő is egy kis olajfoltocskát látni a víz tetején végre. Vizibomba támadást rendelt el. A sorozat után nem észleltek semmit. közben odaérkezett a Vanoc romboló, a sejthető pozícióra ő is lenyomott egy sorozatot. Nem észleltek semmit.

A Vanoc éppen visszatérni készült a kisérő poziciójába, amikor a radarmegfigyelő ezer méterrel arrébb jobbra jelentette a kapcsolatot.

3. kép - A Vanoc romboló

Amint a kormányt megfordították, az orr előtt megjelent egy tengeralattjáró szürke körvonala, amely a romboló irányát keresztezte. A kapitány a legázolás felől döntött. Mi történt?

Mint kiderült, az utolsó vízibomba sorozat súlyos károkat okozott az U-100-ban. A kárjelentés, a betörő víz Schepkét a felszínre kényszerítették. Most kellett rájönnie, hogy nem megy a dízelgép. Csak az elektromos motorjuk volt a meneküléshez. A felszínre emelkedő uboot tornyába felment a robbanásoktól kába Schepke, és már érezte a közeledő romboló orrhullámát. Schepke eleinte annyira össze volt zavarodva, hogy a jobb oldali elektromos motort nem előre, hanem hátrafelé járatta, hogy a csónakot a közeledő romboló irányába vezesse. Ahogy hajója tompa szögbe fordult a romboló iránya felé, Schepke egy pillanatig azt hitte, hogy hátrafelé el tud haladni mellette, de rögtön látta ez nem valószínű, ezért kiadta a parancsot a hajó elhagyására.

A legénység mentőmellénye után kapkodott és felsiettek a létrán. Néhányan a fegyver mögé is ugrottak a romboló láttán, de már késő volt. A romboló nagy erővel ütközött, orrával beszakította a hajótestet, roncsolta a felépítményt. Schepke a híd korlátja és a periszkóp közé szorult és a helyszínen életét vesztette. A Vanoc tolatott és megállt, míg az U-100 elsüllyedt a parancsnokkal és a legénység nagy részével a fedélzetén.

4. kép - A Walker romboló

Kretschmer közben kilőtte már az összes torpedóját. Ő általában a felszínen támadott, sosem lőtt többet, csak mindig egyet minden hajóra, és mindig talált. A protokoll szerint neki most nyugodt pozícióba kellett volna mennie mint kapcsolattartó hajó. Csata közben sosem rádiózott egyébként sem, a beceneve a „néma” volt. A csata helyszínét tervezte elhagyni ám pontosan arra tette, ahol az U-100 túlélői felmásztak a Vanoc-ra a korláton átvetett hálókkal, miközben a Walker körbejárva biztosította a helyszínt. Kretschmer a hajótestben volt amikor a hídőr észrevette a Walkert. Állandó parancsa egy ilyen eseményre a következő volt: „fordulj, és hajts el a legkisebb célpontot mutatva” Ám a hajó láthatóan túl közel került a rombolóhoz (Walker) egy figyelő hanyagsága miatt, így maga az őrszolgálatos tiszt riasztott és kiadta a merülést. Nem sokkal ezután a Walker ASDIC megfigyelője egy kapcsolatról számolt be a Vanoc közelében. Macintyre teljesen biztos volt abban, hogy egy tengeralattjáróról van szó, és hat mélységi töltetet dobott le harminc és negyvenöt méter közötti mélységre állítva, március 17-én hajnali 3 óra 43 perckor. A legénység későbbi nyilatkozatai szerint az U 99 ekkor 120 méterrel a felszín alatt volt. A vizibombák esetében gondoljunk azok roncsoló hatására. egyszerű fizika csupán. A víz összenyomhatatlan, tehát robbanáskor az erejét a benne lévő összenyomható tárgyakra fejti ki ilyen pl a tengeralattjáró. Jó példa a víz összenyomhatatlanságára a gyorsasági motorcsonakok esete, a bukáskor kieső pilóta a sebességtől a vizfelszinen olyan sérüléseket szenved mint ha betonra esett volna. Vagy probáljátok ki, csapjatok tenyérrel a vizre ha a Balatonban vagytok. Vissza fog ütni.

Visszatérve az U-99 esetére, a robbanások megbénították a kezelőszerveket és az elektromos gépeket, valamint szivárgást okoztak, ami miatt a hajó a tatja felé süllyedt. Amikor 140 méterre ereszkedett, Kretschmer fuvatott hogy a felszínre jusson. Az uboot körülbelül ezer méterrel a Vanoc mögött jött a felszínre közte és a Walker között, így a rombolók először nem tudtak lőni, mert eltalálták volna egymást. A Vanoc reflektort világított az U 99-re, és nem sokkal ezután hajnali 3 óra 54 perckor mindkét hajó tüzet tudott nyitni.

5. kép - Az U99

Ezen a ponton Kretschmer számára világossá vált, hogy a hajója elsüllyed; megparancsolta a legénységnek, hogy hagyják el, és megparancsolta a rádiósnak, hogy küldje ki a következő titkosítatlan rádióüzenetet: "U 99. Két romboló. Mélységi töltetek. 53 000 BRT elsüllyedt. Fogság . Heil. Kretschmer" A fedélzeten lévő sérülések és páratartalom miatt az átviteli teljesítmény nem volt elég nagy ahhoz, hogy elérje a szárazföldi vételi pontokat. Az U 37 azonban elfogta a rádióüzenetet, és később továbbította, amikor a tengeralattjáró-parancsnokság hiába próbálta elérni az U 99-et.

Miközben a romboló 10 centiméteres- és kisebb nyomjelző lövedékei a vízbe fröccsentek a csónak körül, Kretschmer, a lámpa morze eszközzel jelezte: "Kapitány a kapitánynak. Kérem, mentsék meg az embereimet, akik az Ön irányába tartanak. Süllyedünk." Macintyre tüzet szüntess parancsot adott. Mindkét romboló óvatosan közelítette a tengeralattjárót, elrendelte, hogy indítsanak el egy csónakot, hogy felszálljanak a tengeralattjáróra.

Kretschmer látta, mi történik a Walkeren, látta hogy csónakkal jönnének. Ellenség nem jöhet a fedélzetre. Schroeder kapitány hadnagy , főgépész jelentette, hogy készen áll a hátsó cellák elárasztására. A tat ismét süllyedt, ahogy a víz befolyt a cellákba, Kretschmer kiabált, hívta Schroedert, de hiába: a főgépész és két embere nem tudott már kijönni az u-bootból. Néhány pillanattal később a víz már a hidat mosta és Kretschmer úszni kezdett a jeges vízben. Megbizonyosodott arról, hogy a legénységből senki más nem maradt mögötte, majd a Walker fényszórói felé úszott, amelyre emberei éppen hálon másztak fel. Ő volt az utolsó. Schroeder és két tengerész kivételével az egész legénységét megmentették.

Ez volt Kretschmer utolsó küldetése. A hadifogságból 1947-ben szabadult. Visszatért a hadsereg kötelékébe, 1965-ben a kieli NATO parancsnokság vezérkari főnöke lett, 1970-ben ment nyugdíjba.

6. kép - Otto Kretschmer

Szerepelt történelmi dokumentumfilmekben és még tengeralattjárós videojátékhoz is adott segítséget a készítőknek.

Az 50. házassági évfordulón egy dunai hajóbalesetben halt meg Bajorországban 1998-ban.

 

A cikket írta: Madár János