Egy pár gyűrött papírlap - A katonai azonosító dokumentumok jelentősége
Sokszor találkozunk különböző okmányokkal, amelyek a tárgyi emlékekkel szemben mindig vegyes figyelemnek örvendtek az elmúlt években. sokszor a gyűjtők perifériájára kerülnek egy szebb sisakkal, vagy hidegfegyverrel, esetleg kitüntetéssel szemben, azonban még is személyesebb, beszédesebb történettel rendelkeznek, mint egy másik típusú tárgy.
Vizsgáljuk meg a kérdést egy gyűrött, sokat látott dokumentumon keresztül, amely még némiképpen hiányosnak is mondható. Több lapja hiányzik, borítója kopottas, gerince utólagosan erősített. Esztétikai szempontból már inkább az erősen viselt, mint a szép állapotú példányok közé tartozik. Ennek ellenére mégis több adatot, információt tartalmaz, mint egy pár bejegyzéssel rendelkező, alacsony adattartalmú könyv. Ezeket gyűjtői körökben vitrin töltetléknek szokás nevezni, hiszen állapotuk miatt dekoratívak, de mentségükre szolgáljon, kiválóan bemutatják milyen is volt egy zsoldkönyv (Soldbuch). Utóbbi árukon is remekül tükröződik, hiszen egy kifejezetten szép, de kevésbé kitöltött könyv jóval alacsonyabb áron megy el aukciókon, mint a nagy, akár sorsfordító eseményekhez, jelentős személyekhez köthető dokumentumok.
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést tehát ezen a zsoldkönyvön keresztül.
1. kép - A vizsgálat tárgyát képező okmány fedlapja szemből.
A sorkatonaság 1935-ös ismételt bevezetését követően a német főparancsnokság (OKW - Oberkommando der Wehrmacht) a toborzó irodák rendszerén keresztül szervezi meg (Wherersatzdienststelle). A kiválasztásra kerülőket a regionális toborzó irodákhoz irányították, ahol megkapták katonai igazolványukat (Wehrpass). Utóbbi nem egyenlő a zsoldkönyvvel, mivel azt aktív szolgálatteljesítés esetében töltik ki és adják át. A katonai igazolvány tartalmazza a toborzási és személyi adatokat, körzetet, képzettséget, katonai előéletet, kitüntetéseket, és egyéb adatokat amelyek alapjául az adott illető személyi kartonja szolgáltatta a hiteles adatokat. Ahogy a zsoldkönyv, úgy a katonai igazolvány is személyi azonosításra szolgáló dokumentum volt. Fontos, hogy behívását követően a katonai igazolványt le kellett adni. Haláleset esetében a zsoldkönyv visszakerült a regionális toborzó irodához, a családnak, legközelebbi hozzátartozónak pedig postán kiküldték a katonai igazolványt. Utóbbit frissítették ekkor az aktuális, legutolsó adatokkal, a halál okával, több esetben a helyszínnel, ahol az elhunytat eltemették.
A szabályozások a zsoldkönyvekkel kapcsolatban igen szigorúak voltak. A katonának kötelessége volt rendvédelmi és magasabb rendfokozatú személyeknek azt haladéktalanul bemutatni ellenőrzés céljából, akiknek kötelessége volt azt az ellenőrzést követően azonnal visszaadni a katonának, aki nem veszíthette szem elől igazolványát. Az egyetlen lehetőség, amikor a katonától elvehették azt, ha letartóztatásra került.
Fontos tudni, hogy 1943 előtt a szárazföldi haderő (Heer), légierő (Luftwaffe), Védőosztag (Schutzstaffel) egységeinél nem volt kötelező a fénykép használata, kivéve a haditengerészet (Kriegsmarine) esetében, ahol már 1941-től kötelező elem volt. (Utóbbi csak szabályozás szintjén létezik, hiszen a háború végéig találkozhatunk olyan dokumentumokkal, ahol fotó nem került be a zsoldkönyvekbe, még nyoma sem látható.)
A zsoldkönyvek nagy többsége Metten & Co. cég berlini gyártmánya, amely a III. Birodalom fő beszállítója volt. Ezzel találkozhatunk tehát a leggyakrabban.
Visszatérve a vizsgált példányra, annak pontos adattartalmára:
A könyv néhai tulajdonosa egy Gerhard Vossen nevű ejtőernyős. Az azonosító okmány 1944 februárjában kapja első bejegyzését, amely szerint 1944. március 10-ig a Hauptuntersuchung stelle Generalkommando XI Fliegerkorps kötelékében teljesít szolgálatot Vossen. (Az egységet április 3-án átnevezik 1. Falsschirmarmee-ra.)
2. kép - Az okmány 4. oldala, amely az egységbejegyzéseket tartalmazza
1944. március 15. és április 11. között áthelyezik Vossent a Fallschirmjäger Ersatz und Ausbildung Regiment 2. kötelékébe, amely állomáshelye Arsleben és Wittstock volt. Április 16-án már a Naschubkompanie der 5. Fallschirmjäger Division bejegyzését olvashatjuk. Utóbbi a franciaországi Rheims városában felállítás alatt álló hadosztály ellátó egysége.
A normandiai partraszállást követően a még nem teljes harcértékű hadosztály elemeit apránként vezénylik a front irányába. A motorizált szállítási kapacitás hiánya, a szűntelen szövetséges légitámadások és az egyre erősödő francia szabotázs és partizántevékenység miatt nagyon lassan haladtak nyugati irányba, hiszen az utak és vasutak is katasztrofális állapotban voltak.
3. kép - A 101-es légi szállítású hadosztály katonái Carentan városában.
Érkezésüket követően azonnal bevetették a hadosztály részeit más csapattestek alá rendelve St. Lo, Maringy, Carentan Percy, Villedieu és Avranches térségekben. Július 25-ére a Fallschirmjäger-Regiment 14. és kiegészítő egységei majdnem teljesen megsemmisültek. Július 31-én a 5. Fallschirmjäger Division és a 77. Infanterie-Division maradványai ellentámadásba lendülnek Avranches irányában, amelyet aznap foglalnak el a szövetségesek, de minden erőfeszítés ellenére hatalmas veszteségek árán visszavonulni kényszerülnek Lavalle-n keresztül La Mans térségébe. (Természetesen nem csak ők, hanem a szövetséges védők sem úszták meg kevesebbel.)
4. kép - A 5. Fallschirmjäger Division katonái Carentan térségében. Jól látható, hogy nem M38-as ejtőernyős sisak van rajtuk, hanem M42-es típus.
A hadosztály, vagyis ami legalábbis megmaradt belőle kivonják a frontról Cologne térségébe, ahogy a feltöltés mellett pihenőidőt is kapnak. Itt tartózkodásuk idején zajlik le a szövetségesek Market Garden fedőnevű akciója, amely során az egységet Nijmegen városától délkeleti irányba vezénylik, ahol az amerikai ejtőernyősökkel szemben kellett helyt állniuk (82nd United States Airborne Division).
5. kép - Német katonák egy rohamlöveg fedezékében utcai harcok közben. A felvétel Ooterbek városában készült a Market Garden ideje alatt, 1944-ben.
Novemberben a még mindig hiányos hadosztály Bitburg-Oberweis-Sülm zónában Eifel térségében állomásozik azzal a céllal, hogy részt vállaljanak az ardenneki offenzívában. December elején a Fallschirm-Panzerjäger-Abteilung 5. és más, a környezetükben lévő egységek az összes működőképes járművüket elveszítették egy szövetséges légitámadás során. Ettől függetlenül a hadosztály Walhausen, Putscheid, Nachtmanderscheid és Walsdorf térségében felvette a pozícióját és feladatuk volt, hogy a 5. Panzerarmee déli szárnyát biztosítsák.
December 16-án a hadosztály a 352. Volksgrenadier-Division kötelékében előre nyomult a Diekirch-Hosingen vonalon. A következő napokban elfoglalták Putscheid, Weiler, Walsdorf, Kautenbach, Doncolz településket. A támadás célja, hogy elvágja a Bastogne-Arlon útvonalat. December 22-ére a hadosztály veszteségei túlságosan súlyosak voltak, így védekezésbe mentek át Vaux-les-Rosiéres-Martelingen-Bigonville-Arsdorf-Hiederscheid vonalon. Ekkor a hadosztály jobb szárnyán a 26. Volksgrenadier-Division helyezkedik el.
6. kép - Ejtőernyősök a harcok szünetében.
December 23 és 25 között a szövetségesek nagy erejű támadásba mennek át, hogy tehermentesítse Bastogne-t. Mivel a hadosztály ekkor közel 40 kilométeres arcvonalat volt kénytelen védeni, nem tudta megfelelően tartani magát és vissza kellett vonuljon Hotte, Strainchamps, Martelingen, Titange és Bigonville településeken keresztül, amely során szinte az összes nehézfegyverzetét elveszítette, vagy hátrahagyta. Ezután 26-a és 28-a után ismét erőteljes szövetséges lökésekkel kellett szembenézzen az egység, amely során az északi szárnyuk összeomlott. A bekerítést elkerülendő visszavonultak a Villers-la-bonne-Eau-Harlagne-Bavigne-Nothum védelmi állásokba, ahol egészen 1945. január 7-ig tartózkodtak.
A viszonylag nyugalmas időszak azonban nem tartott sokáig, hiszen a szövetségesek újabb támadást indítottak a Bras-Doncols-Nothum vonalon. Utóbbi során a hadosztály nagy része bekerítésre- és megsemmisítésre került. A megmaradt elemek kevésbé szervezett módon harccsoportokba szerveződve hátráltak Wiltz és Düren irányába.
A megtizedelt hadosztály 1945 februárja és márciusa között Wilwerath-Gondenberg-Olcheim védelmi vonalon rendezkedik be. Az ezt követő időszak amerikai támadásai azonban bekerítik és a Rajna nyugati partjához szorítják a hadosztályt és annak nagy többségét megsemmisítik, a túlélők pedig fogságba esnek. A szárnyakon elhelyezkedő egységek maradéka Werningerode térségébe szorul, ahol majd megadják magukat április közepén a szövetséges csapatoknak.
7. kép - Védelmi állás a Rajna keleti partján 1945-ben.
A zsoldkönyv számos egyéb bejegyzést is tartalmaz. Láthatunk benne két bejegyzést előléptetésről, valamint több, felszerelésre utaló bejegyzést is. A hadifogolyszáma 1035485 volt, de a fogságba esés dátuma nem került feljegyzésre.
8. kép - A vizsgálat tárgyát képező okmány 8-as lapja, amelyre felvezették a fogolyszámot.
Összegezve tehát ez a viselt állapotú könyv és annak tulajdonosa jelen volt a partraszállást követő hadmozdulatoknál, később a Market Garden alatt, aztán az Ardennekben Bastogne térségében, majd a Rajna felé vezető lassú, veszteségekkel teli hátrálás során. A Rajna azonban a német hadvezetés elvárásaival ellentétben nem volt az áthatolhatatlannak hitt védelmi vonal, így a harcok tovább folytak Németország belseje felé, amelyet a sebtében felállított ejtőernyős és egyéb, alecsony harcértékű egységek sem tudtak megfelelő ütemben hátráltatni. Ahogy a cikk elején is olvasható volt, a személyi azonosító okmány végig a katona zsebében volt, nem csak a kiképzés hanem a hadmozdulatok alatt is, így a személyen keresztül a közvetlen katonai eseményekhez is szorosan kötődik.
Ennek okán, tehát itt nem is inkább az állapot ( noha az is mérvadó), hanem az adattartalom teszi jelentősebbé a dokumentumokat.
Felhasznált irodalom:
Antonio S. et. al.: The WehrpaB and Soldbuch of the Wehrmacht, 2013.
Robin C.: A sas bukása, 1996.
Roper H. T.: Final Entries 1945: The Diaries of Joseph Goebbels, 2006.
Internetes forrás:
https://www.lexikon-der-wehrmacht.de/ (hozzáférés dátuma:2024.01.06.)
Képanyag forrásai:
https://www.warhistoryonline.com és egyéb internetes híroldalak.
Emellett a megosztott dokumentumról származó fotók mind a szerző saját adatbázisból kerültek megosztásra.
