Bunkerlámpák - Einheitslaterne - Második rész: A közvetlen háború előtti periódus és a háború korai időszaka
Kedves Olvasók!
A sorozat folytatása képpen most jöjjön a bunkerlámpákkal foglalkozó cikksorozat második része.
A cikk témája tehát a második világháború előtti közvetlen és a háború kitörése utáni korai időszakából származó lámpák rövid ismertetése.
Einheitslaterne 37, avagy a bakelit bunkerlámpa.
Igazából ez a tárgy a téma „favoritja”, ha lehet így fogalmazni. A WAF (Wehrmacht Awards Forum) nemzetközi fórumon, ha bemutatnak egy-egy ilyen új szerzeményt, biztos van egy két hozzászólás "de szeretnék ilyet" vagy "régóta keresem" mintegy rávezetve, hogy akár többet is adnának egy jó darabért. (meg kell jegyezni, hogy a tengerentúli gyűjtőknél a harctéri leletek nagyon keresettek, ez fakadhat abból, hogy hazánk területén elég kevés harc volt...)
A legnépszerűbb gyűjtői darab, ebből már találhattok. Az orosz roncsvadászok találnak belőle egy-egy fedezék feltárásakor, de akadnak szépen megmaradt komplett példányok is.
Nézzük magát a lámpát.
A 37-es típus bakelitből készült, alapvetően felismerhetitek rajta a már a korainál tapasztalt szerkezeti elemeket, azaz az ablakos zárható világítóteret, a hátsó levehető víztartályt. A hordfül is bakelit.van egy hátsó akasztófül (ebben található általában a Heereswaffenamt beütője) ennek a fülnek a funkciójára kitérek még a későbbiekben.
Ami lényeges tartozék, az a világítótér ablakaira behelyezhető kis árnyékoló lapocskák. Ezekből 3 darab van. Az oldalsó kettő sima zárólap, becsúsztatható. Az előlapi már kombináltabb. Ez is becsúsztatható, de egyrészt van felül egy forgóablak, amelyet elfordítva egy zseblámpa fényéhez hasonló kör alakú fényt kaphatunk, illetve az alsó részén a lamellának egy kis reteszes elem van. Ezt oldalra mozdítva egy pici függőleges "fénycsík" keletkezik csupán.
Az árnyékolók jelentőségét talán nem kell ecsetelni. Egy biztos helyen lévő házikóban, fedezékben bátran világíthatunk. A keleti front peremvonalában lévő fedezékben azonban ez már létfontosságú kérdés lehet. Ha ilyen helyen este elkezdünk világítani többfajta hatást érhetünk el. Amíg a saját fedezékben megúszhatjuk egy kis morgással az éppen pihenni kívánó bajtársunktól, addig a front túloldalán a fényt látva lehet, hogy éppen becsúszik egy új lőszer a távcsöves SVT-40 töltényűrébe, vagy új koordinátákkal szórakoztatják az aknavetősöket.
Az első árnyékoló lemez számára van egy hézag a lámpa hátoldalán a víztartály előtt, abba be lehet csúsztatni.
Rögzítés:
Remekül mutat az íróasztalon állítva ezt bátran mondhatom. A füles fogantyúnál fogva hordható. Azt már kevesebben tudják, hogy hordható egy kis nyakba akasztható mell hevederen, így a két kezünk szabad maradhat (képpel mutatom az eszközt).
A hord fülre egy fém kampó is jár ez egy lánccal rögzíthető, ezzel felakasztható faágakra, gerendára. A kampó vége praktikusan hegyes, így beszúrható több dologba is.
Tartozékok:
A készlet (a koraihoz hasonlóan) egy ládában került kiszállításra (felirat tetőn középen "Lat.Kast 37 Pi. alul a fedőn "Gew.7,5 Kg"). Ebben a lámpa, függesztők, árnyékolók szépen megtalálhatóak, de vannak nagy méretű karbid tartályok, egy bakelit zseblámpa (most értettem meg ezeknek a kis barna bakelit Zeiler lámpáknak a szerepét), sőt még gyertya is van hozzá biztos ami biztos. No meg a tartalék alkatrészek doboza.
A lámpát több WaA kóddal találhatjátok.
Korábbi típusok a WaA756, WaA145, WaA068, WaA196-es jelöléssel ellátottak.
1945-ös típusokhoz az alábbi beütőket találhatjátok, mint WaA387, WaA38 (itt ennyi talán ugyanaz).
Szétszerelés:
Ne feszegessük! A hátlap a felső retesz oldása után (víztartály tetejénél) lecsúsztatható. Az alsó rész lecsavarható. A bakelit részek jól tisztíthatóak, a lemezkék a cinklapokhoz hasonlóan kímélő tisztitást érdemelnek.
A „design” kiváló, minden gyűjtői szoba dísze lehet.
Folytatása hamarosan következik!
MJ.
