Az Indiai Légió története és kitüntetései

Kik voltak ők? – Az Indiai Légió rövid története

1941-ben, főként Észak-Afrikában fogságba esett indiai katonákból és németországi indiai diákokból kezdődött a toborzás. A kiképzés Königsbrückben zajlott, német egyenruhán az (ugró tigrises) „Azad Hind” pajzzsal. A légió 1941–1944 között a Heer kötelékében, 1944 augusztusától papíron a Waffen-SS-nél szerepelt (a gyakorlatban a váltás nem valósult meg teljesen). Legtöbbször Nyugat-Európában láttak el szolgálatot, harcérintkezésre főként a franciaországi visszavonulás során került sor. A háború végén a legtöbb légiós hadifogságba esett, Indiába szállították őket – a pereskedések végül elhaltak, a közvélemény támogatása miatt.

A légió létrehozásának kulcsfigurája Subhas Chandra Bose („Netaji”) volt, aki 1941-ben Berlinbe jutva német segítséggel szervezte a Szabad India Központot és a rádióadást, majd később – tengeralattjáróval – Japánba jutva az INA vezetője lett. Politikai öröksége ma is vitatott, hiszen van aki hősnek tartják, mások egyenesen árulóként aposztrofálják.

1. kép - Az Azad Hind (1942-1945) zászlaja bélyeg formátumon

Az „Azad Hind” kitüntetési rendszer – fokozatok és logika

Az „Azad Hind” kitüntetések Bose németországi tartózkodása alatt születtek, eredetileg az Indiai Légió számára; később az INA délkelet-ázsiai hadjáratára is kiterjesztették. Mind indiai, mind német személy kaphatta őket. A legtöbb fokozat „kardokkal” (harctéri vitézség) és „kardok nélkül” (nem harctéri érdem) változatban is létezett. A rendszer elemei: 

• Sher-e-Hind („India Tigrise”) – nyakrend; a legmagasabb fokozat. Igazoltan legalább egy adományozás (Kunwal Singh százados).

• Sardar-e-Jung („A csata vezére”) – 1. osztályú csillag. Források szerint legalább két adományozás (Shaukat Hayat Malik ezredes – Moirang elfoglalásáért; valamint Shangara Singh Mann százados, aki Vir-e-Hindet is kapott).

• Vir-e-Hind („India harcosa”) – 2. osztályú csillag / érem.

• Shahid-e-Bharat („India mártírja”) – elesetteknek járó arany vagy ezüst érem (mindig kardokkal).

• Tamgha-e-Bahaduron – („a katona érme”), alacsonyabb rendfokozatú vitézségi elismerésként.

Fontos: a kitüntetések tényleges, háború alatti adományozási számai szórványos forrásokból ismertek, több elem visszaemlékezésekre és sajtóhivatkozásokra épül; emiatt a gyűjtői piacon a proveniencia kiemelten számít.

2. kép - Indiai hadifoglyok Észak-Afrikában 1941 

Bécs, VII. kerület – Rudolf Souval szerepe

A gyűjtői és kereskedői források döntő többsége a Rudolf Souval, Wien VII jelölést köti az „Azad Hind” darabokhoz; több példányon külön, hátoldali „Rudolf Souval, Wien VII” (korong alakú rátéten) olvasható. Anyaguk jellemzően tombak (részben ezüstözve / aranyozva), finom tűzzománc-betétekkel; a 1. osztályú csillagoknál tipikus a függőleges tűs rögzítés zsanérral és lapos kapoccsal. A nyakrendekhez rövid nyakszalag tartozik; a korabeli tokoknál gyakori a tigrisfej és keresztbe tett kardok motívum az előlapon.

A Souval-műhely a háború után is folytatta tevékenységét bécsi székhelyen, a gyűjtői közösség és a források beszámolói szerint 1957-típusú német kitüntetéseket is készítettek, sőt egyes „háborús” mintákat évtizedekig gyártottak – ez ma a legfontosabb oka annak, hogy sok Azad Hind-darab eredetiségének megítélése vitatott, ha hiányos a származási dokumentáció. Gondoljunk csak bele a háború utáni Souval vaskeresztekre, vagy a cég által 1945 május 8-a előtt sosem gyártott Lovagkeresztekre. Míg a vaskeresztek 1. és 2. osztályát a cég hivatalos megrendelések alapján gyártotta, lovagkeresztre megrendelést a Kancelláriától soha nem kapott. Ettől függetlenül érdemes megjegyezni, hogy az 1945 utáni darabok könnyen kiszűrhetőek formai jellegzetességeik alapján. Nyilván a cikknek jelenlegi céljai közé nem tartozik a teljes Souval-történet feltárása, amellyel már mind hazai, mind nemzetközi kutatók foglalkoztak.

3. kép - Rudolf Souval legendás boltja Bécsben

Hogyan néznek ki közelről? – Anyag, kivitel, jelölések

• Sher-e-Hind (nyakrend): tombak alap, ezüstözés/aranyozás, részletes zománcmezők; ritkán látni ép zománccal. 

• Sardar-e-Jung (1. osztályú csillag): 60 mm körüli, 3-részes kialakítás; „RUDOLF SOUVAL, WIEN” külön gyártókoronggal a hátlapon, zsanér + függőleges tű; finom aranyozás a tigrisfejen és a kardokon. 

• Vir-e-Hind (2. osztály/érem): kardokkal és kardok nélkül.

• Shahid-e-Bharat (arany/ezüst): családnak, hozzátartozóknak adományozott emlékérem.

4. kép - Egy a sok közül (elkelt tétel) - 2. osztályú érem kardokkal, nagyon szépen megmaradt, patinás aranyozással. Érdekessége, hogy az elismerés egy amerikai katona hagyatékából került elő, majd jött vissza több kereskedőn át Európába.

Kik kaphatták?

Az alapítás Németországban történt, első körben az Indiai Légió részére, majd a Délkelet-Ázsiában harcoló Indiai Nemzeti Hadsereg (INA) számára is elérhetővé tették. Indiaiak és németek egyaránt kaphatták. Utóbbi fontos, hiszen a keleti önkéntesek számára alapított kitüntetéscsalád esetébe is hasonló volt a helyzet. Igazolt példák: Kunwal Singh (Sher-e-Hind), Shaukat Hayat Malik és Shangara Singh Mann (Sardar-e-Jung; utóbbi Vir-e-Hinddel is). A dél-ázsiai hadjáratok (Imphal–Kohima) során is szerepel a rendszer, de a dokumentáltság vegyes. Utóbbi kapcsán ne felejtsük el, hogy a háború utolsó szakaszáról beszélünk és olykor németeknek adományozott elismerések esetén is csak töredékes információk maradtak fenn.

5. kép - A légió tagjai az Atlanti fal védelmében (1944) 

Gyűjtői segédlet – mire figyeljünk „Azad Hind” darab vásárlásakor?

1. Proveniencia az első. A háború utáni Souval-gyártás és a későbbi utánveretek miatt kiemelten fontos a megbízható előélet, fotódokumentáció, veterán- vagy családi eredet. Teljes és pontos egyezés ellenőrzése a gyűjtői közösség által is elfogadott darabokkal.

2. Gyártójel és szerkezet. A hátlapi „Rudolf Souval, Wien VII” korong megléte/jellege (amelyiken jelen volt), a tű–zsanér–kapocs felépítés, a felületkezelés (részleges aranyozás/ezüstözés) és a zománc minősége sokat elárul. Utóbbival természetesen csak a gyenge, vagy nagyon egyértelmű másolatokat lehet kiszűrni.

3. Tok és szalag. Eredeti Souval-tokoknál jellegzetes a tigrisfej + kardok motívum; a nyakszalagoknál a hossz és az anyagminőség, oldalszél árulkodó. (Ezeket kereskedői leírások és képeik alapján lehet jól összevetni, sajnos nagyon gyenge a jól dokumentált eredeti darabok száma.) 

4. „Kardokkal” vagy „kardok nélkül”. A keresztezett kardpár nem dísz: harctéri vitézséget jelölnek – következetlenség, rossz minőségű utólagos szerelés gyanús. Ez viszonylag ritkább, hogy utólag kardokkal lássanak el elismeréseket, de a kitüntetésgyűjtés területén ez sem egyedülálló jelenség. Sokszor vágyottabb daraboknak számítanak a jelölt, vagy kardokkal ellátott, kifejezetten a harctéri bátorságot jutalmazó példányok. 

5. Óvatosan a nagy állításokkal. A „csak ennyi készült” vagy „egyetlen gyártó” típusú kijelentéseket nem csak itt, hanem máshol is forráskritikával érdemes kezelni; a gyűjtői fórumok hasznosak, de nem mindig primer források. Ez pedig mindenképpen arra vonatkozik, hogy olykor, akár kiderül igazolható forrásokkal, hogy más is részt vett elismerések gyártásában, nem csak egy, vagy két cég.

6. kép - Subhas Chandra Bose és Heinrich Himmler

Zárszó – egy vitatott, mégis ikonikus rendcsalád

Az „Azad Hind” darabok egyszerre hordoznak politikatörténeti ellentmondásokat és izgalmas tárgyi minőséget. A bécsi Souval-műhely jelölései, a kivitel és az ikonográfia (a balra néző bengáli tigris, babérkoszorú, AZAD HIND felirat) egyedi egységet alkotnak. A történet – Bose pályájától az Indiai Légión át az INA délkelet-ázsiai küzdelmeiig – ma is élénk vitákat gerjeszt, de a rendek önmagukban is kuriózumok a 20. századi kitüntetéstörténetben.

Hivatkozások és források:

Angolia J. R.: For Führer and Fatherland - Military Awards Of The Third Reich, 1976.

Forman A. : Forman's Guide to Thord Reich German Awards ... And Their Values, 1993.

Niemann D.: Price Guide, Orders And Decorations Germany 1871-1945, 2004.

Woods M: German Medal Makers And Their Marks 1813-1957, 2020.

(A felhasznált irodalmak mellett egyéb friss, releváns internetes források és fórumok tartalma is felhasználásra került.)

- A történelmi fényképek a Bundesarchiv adattárából származnak.