Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A Légierő Légvédelmi Tüzér Jelvénye (Flak-Kampfabzeichen)

A Légierő Légvédelmi Tüzér Jelvénye (Flak-Kampfabzeichen)

Most egy kicsit visszatérve a földre a légoltalmi érdemekkel kiérdemelhető Luftwaffe jelvénnyel folytatom a felsorolást és bemutatást.

Következzen hát a Flak-Kampfabzeichen!

A Flak Jelvény (Flak-Kampfabzeichen) kifejezetten a Luftwaffe kötelékében szolgálatot teljesítő katonák részére lett létrehozva, amelyre az első utalást egy 1941. január 27-én keltezett dokumentumban olvashatjuk. A háború ekkor már 17 hónapja zajlik, de ebben a kategóriában ez az első kezdeményezés arra, hogy a Luftwaffe légelhárító tüzérei is kiérdemelhessenek hasonló elismerést.

Maga az kitüntetés egy kicsit eltért a már többi bemutatott Luftwaffe jelvénytől. Itt egy szigorú pontrendszeren belül lehetett megszerezni azokat a pontokat, amelyek a jelvény kiérdemlésének feltételei voltak. A repülőgépek lelövésében, észlelésében játszott szerep befolyásolta mennyi pont járt adott cselekedetekért.

Berlini C. E. Juncker jelvény. Hátoldalán a gyártójel enyhén fére van ütve. Zsanértömbje javított, beakasztó kampója törött.

Összesen 16 pont volt szükséges hozzá, de nézzük meg közelebbről, hogyan is tevődik ez össze.

-4 pont: mindenféle támogatás nélkül megsemmisíteni egy ellenséges légi járművet

-2 pont: részt vállalni egy gép lelövésében, vagy feleresztett ballonnal kárt okozni, valamint elvakítani az ellenséges gép személyzetét reflektorral

-1pont: elsőként észlelni az ellenséges gépet keresőfénnyel, vagy hanglokátorral

88mm-es légvédelmi ágyú Käkisalmi mellett. A csövön jól kivehetőek a találatok utáni felfestések.

Eleinte ez egy szigorúan betartott rendszer volt, amelyet később a háború előrehaladtával megváltoztattak. Ennek oka, volt, hogy minél többen érdemelhessék ki az adott elismerést, ezzel is fokozva a morált az egyre esélytelenebb küzdelemben. Az új feltételek pedig a következőek voltak:

-Legalább 3 olyan légoltalmi bevetésen részt venni, amelyben ellenséges gép semmisült meg, amelyet később annyival módosítottak, hogy elég volt pusztán a 3 bevetés megléte.

- Amennyiben a kezelőszemélyzet legalább fele már adományozottja volt a kitüntetésnek azt automatikusan a parancsnok is kiérdemelte.

Álcázott légvédelmi ágyú. A fotó 1943.09.14-én készült Tytärsaari térségében.

A jelvény eredetileg csak a légoltalomban aktívan résztvevő katonák számára volt kiérdemelhető, de 1945. január 6-ától megkapták a női segítők is (Flakhelfer), akik szintén aktív részt vállaltak a légelhárításban, de eddig nem kaphatták azt meg. A folyamatosan változó szabályozások miatt így meglehetősen nagy adományozási számban gondolkodhatunk ennek megfelelően, de sajnos pontos adat nem áll rendelkezésre.

A jelvény megjelenésében egy ovális tölgykoszorú közepén elhelyezkedő 8.8 centis ágyút ábrázol, felül pedig középen a légierő jellegzetes sasformája karmai között szvasztikát tart. Ezen formavilág kialakítását Ernst Wilhelm Peekhaus végezte, aki a Harmadik Birodalom egyik legfelkapottabb és elismertebb tervezői közé tartozott. Többek között az ő tervezésének köszönhetjük az Általános Rohamjelvény (Allgemeines Sturmabzeichen) és a Páncélos Rohamjelvény (Panzerkampfabzeichen in Silber) formavilágát is.

Méreteit tekintve 55 mm magas, 45 mm széles. A sas 40mm széles és 30mm magas.

Frankfurti Ferdindand Wiedmann jelvény. Hibátlan, alig viselt állapot, eredeti felületkezeléssel.

A kitüntetés, ha kiérdemelték viselhető volt bármely egyenruhán, valamint civil ruházaton teljes méretű példánya, valamint annak miniatűrje is. Viselése azonban mint minden más elismerésé szigoran szabályozott volt. A jelvény, ha más kitüntetés mondjuk vaskereszt első osztály nem volt tulajdonában a birtokosának az egyenruha jobb zsebének közepén volt elhelyezve.

 

A jelvényt legalább 12 különböző gyártó készítette és az alapanyagok skáláján is széles palettán mozgott. A korai időben az Alpakka (Neusilber), vagy Tombak példányokat a cink ötvözetből készültek váltják fel.

 

Ismeretlen gyártótól származó "ball hinge" ragadványnevű példány utólagos gyártójelzéssel

A fent bemutatott jelvény egy korai alpakka, eddig ismeretlen gyártótól származó példánya, amelynek ez az első változata. Az előoldal nagyon szép kialakítású, igényes, részletgazdag. Érdemes megfigyelni, hogy hátul gömbzsanért használt fel a gyártó, valamint a hátoldalon jellegzetes enyhén hornyolt, hajlított beakasztó figyelhető meg. Itt viszont a gyűjtőkollegák figyelmét hívnám fel egy későbbi értéknövelő célzattal történt módosításra. Ez nem más, mint a hátoldali L/10 jelölés, amely erre a típusra nem jellemző, hiszen az a Deschler & Sohn privát vásárlásra készült termékeinek jelölésére szolgált, továbbá ez a gyártó nem is készített ilyen típusú jelvényeket sem. Ezeket a jelöléseket többnyire azért igyekeztek, igyekeznek valahol a még jó jelöletlen darabokra is, hogy bizalmat keltsenek a vevőben, valamint magasabb áron tudják azt értékesíteni.

 

A leírás forrásai:

ANTONIO S.: The Awards Of The Luftwaffe, B&D Publishiing LLC 2017.

Dr. DOELHE H.: Medals & Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.

Gordon W.: World War II German Battle Insignia, Osprey Publishing 2002.

Internetes forrásként pedig https://www.germancombatawards.com/ fórumfelülete volt használva

 

Képanyag forrásai:

A viselési fotók forrása: ww.pinterest.com, illetve sa-kuva.fi fotóarchívum

A tárgyfotók saját képanyagból kerültek megosztásra.

Tartalomhoz tartozó címkék: Németország