Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A Légierő Front Pántjai (Luftwaffe Frontflugspange) - Első rész

A Légierő Front Pántjai (Luftwaffe Frontflugspange) - Első rész

Bevezetés a Luftwaffe pántjaiba.

Több variánsból álló és viszonylag sok módosításon átesett kitüntetéscsalád, amely többnyire a gyűjtők perifériájára kerül egyéb harci jelvények mellett, pedig érdemes velük foglalkozni.

A Légierő (Luftwaffe) pántjai viszonylag későn jelennek meg a többi, más fegyvernemhez köthető harci jelvényekhez viszonyítva Herman Göring kezdeményezésére a háború korai szakaszának vége felé 1941. január 30-án.

Az alapító okirat kihangsúlyozza, hogy ezek a birodalom többi elismeréséhez hasonlóan igyekeznek reprezentálni a szolgálatteljesítő pilóták és személyzet áldozatkészségét. Természetesen a pántok kiérdemléséhez csupán a front felett, illetve ellenséges légtérben végrehajtott repülések számítottak. Nem tartoztak ide a biztonságosnak mondható frontvonal mögötti zónák, azaz az ott végrehajtott küldetések.

Eredetileg csupán három pánt típus került megalapításra. Ezek voltak a vadász (Jäger), felderítő (Aufklärer) és a bombázó (Kampfflieger).

 

Feldw. Wilhelm Hoffmann 5. Kampfgeschwader / 30 - Legfelül Bombázó Pánt látható

 

A szabályozás fő pontjai tartalmazták nem csupán a kitüntetés formai megjelenésével kapcsolatos elvárásokat, hanem kitértek annak viselési feltételeire, az adományozásra jogosultság kritériumaival, illetve egyéb kérdésekkel, amelyeket az alábbiakban részletezem.

1.    A három különböző előképpel rendelkező pánt kiérdemlésének feltételei nagyban függtek a beosztás helyszínétől és az elvégzendő feladat típusától:

                       -a vadászok, rombolók és harci gép formációk számára

                       -a bombázók, zuhanó bombázók, szállító és vitorlázók számára

                       -a felderítők, tengerészeti roncskutatók, illetve a meteorológiai felderítők számára

2.   Az elvégzett bevetések számának függvényében pedig az alábbiak szerint alakult a különböző fokozatok kiérdemlése:

          -20 bevetéstől felfelé a bronz fokozat

          -60 bevetéstől felfelé az ezüst fokozat

          -110 bevetéstől felfelé az arany fokozat

 -Amennyiben az adományozott a bronz fokozat után kiérdemelte az elismerés ezüst fokozatát, abban az esetben az előző kitüntetést vissza kellett juttatnia.

-Az adományozott bevetési száma folyamatosan nőtt attól függetlenül, hogy azt esetleg előzőleg más területen, más jellegű bevetéseken hajtotta végre. (Ez jelenti azt, hogy egy előzőleg 10 korábbi felderítő akció ugyanúgy beleszámított egy esetleges adományozásba, hiába vadászpilótaként csak 10 másik bevetése volt meg.)

3. A pántot a zubbony bal oldalán a kitüntetéssor, vagy szalagsáv felett közvetlenül szabályos viselni szolgálatban és azon kívül.

 

4. Az elismerésre az egységek parancsnokai terjeszthették fel a katonákat, elbírálásuk pedig az ezredek parancsnokának hatáskörébe tartozott.

 

5. Minden katona, aki érvényes, a légierő által kiállított adományozó dokumentum birtokában van, mint pilóták, megfigyelők, repfedélzeti géppuskakezelők, rádiókezelők, repfedélzeti műszaki személyzet tagjai, haditudósítók, valamint mérnöki és tengerészeti egységek tagjai, akik frontrepüléseket hajtanak végre automatikusan jogosultak a pánt viselésére.

 

6. Frontrepülésnek számít minden olyan bevetés, amely legalább 30 kilométer mélységben behatol az ellenséges területre, vagy adott bevetés résztvevői közvetlen érintkezésbe kerülnek ellenséges gépekkel.

 

12. A bombázópánt megjelenése:

-Front Pánt Bombázók Számára: tömör tölgy levelet formázó pánt középrészén kerek babérkoszorúval, amely koszorú közepén egy stilizált bomba látható. A bomba alatt a koszorú felszínén szvasztika helyezkedik el. A kiemelkedő részek az a, illetve b verzió esetén polírozottak.

 

Verziók:

a, Tombak aranyozva, bomba része ó-ezüstözéssel

b, Újezüst (Neusilßer) ezüstözve, bomba része ó-ezüstözéssel

c, Tombak bronz galvanizálással, bomba része ó-ezüstözéssel

 

(Habár viszonylag korán, már 1942-ben megtiltották a pántok szövet változatának viselését, mégis számos példány maradt fenn, amelyek meglehetősen ritkának számítanak.)

 

Mérete:

-A babérkoszorú körülbelül 25 mm.

-A pánt teljes hossza 75 mm.

-A tölgy ornamentika legszélesebb pontján 13 mm. (Ez természetesen egybeesik a pánt teljes szélességével.)

 

A szabályzatot már szeptember 8-án az alapítás évében meg kellett változtassák, hiszen a szállítóegységek esetében elérhetetlen és kissé értelmezhetetlen is volt a legalább 30 km távolság, hiszen az ellenséges vonalak mögött nem kellett bevetéseket végrehajtsanak.

 

A Bombázó Pántot összesen 9 különböző gyártó gyártotta eltérő kivitelben, többféle anyagból. Ezek a cégek pedig az alábbiak:

 

                -Arbeitgemeinschaft Metall U. Kunstoff

                -C. E. Juncker

                -Friedrich Linden

                -Funcke & Brüninghaus

                -Metall u. Kunstoff

                -Paul Meybauer

                -G. H. Osang

                -Richard Simm & Söhne

               -Eddig ismeretlen gyártó (Ezen ismeretlen gyártók esetében bizonyosak vagyunk benne, hogy korabeli, eredeti jelvényekkel állunk szemben, de még egyéb adattári, hagyatéki, vagy más adat nem segített kifejteni a gyártó pontos nevét és székhelyét.)

 

Stefan Huber halálozási értesítője legfelül szintén a Bombázópánt Látható. Az értesítőn az elismerés fokozata nincs megnevezve.

 

 

A bevetések magas száma miatt a légierő vezetése úgy vélte, a pántok önmagukban már nem fejezik ki kellőképpen a kitüntetettek sikereinek mértékét. Ennek okán, az 1942. június 26-án keltezett 1744-es számú dokumentum értelmében bevezetésre kerültek az arany fokozatú pántokhoz tartozó kiegészítő függők.

 

1. A függő kiérdemlése feltételeinek alapjául az adta, hogy a szolgálatot teljesítő személy milyen jellegű küldetésekben vállalt szerepet.

-          a vadász és szállító egységek számára 500 bevetés

-          a zuhanóbombázó, romboló és szárazföldi támogatást nyújtó egységek számára 400 bevetés

-          a tengerészeti roncskutató és meteorológiai felderítő egységek számára 300 bevetés

-          a felderítő és éjszakai vadász egységek számára 250 bevetés
 

2. Az arany fokozatú pánt adományozásának feltételéül szolgáló korábbi dokumentumok (LVB1 1941, no. 137, valamint LVB1 1941. N0. 1886) érvényben maradtak.
 

3. A függő toldalék leírása:

Tömör anyagú, szilárd függő, amely mozdítható (nem fix) módon van a pánttesthez rögzítve. A függő maga két oldalt babérral ellátott hosszúkás forma középen csillaggal.

 

Megjelenése:

Aranyozott tombak, kiemelkedő részein polírozva.

 

Mérete:

A függő teljes hossza 35 mm, a levelek legszélesebb pontján 8 mm, amelyen a csillag 12 mm átmérőjű.
 

4. Az előző rendelkezésekhez hasonlóan a hatályban lévő LVB1 1941 No. 138. dokumentumban megfogalmazott, a felterjesztésre és adományozás menetére vonatkozó rendelkezések érvényben maradnak. Ennek értelmében a kitüntetett a függővel ellátott elismerés kiérdemlését követően az előző példányt köteles volt visszaszolgáltatni.

 

Ez természetesen csak ideig-óráig rendezte a fennálló viszonyokat, hiszen 1944. elejére már többen kezdték jócskán átlépni az előző kiegészítéssel módosított elismerés feltételrendszerében foglaltakat is. Ennek a kialakult helyzetnek a nyomására döntöttek a számozott kiegészítő táblák létrehozása mellett. Ezeken egyszerűen a korábbi kiegészítéssel szemben a bevetési alkalmak száma volt feltüntetve. A legalacsonyabb elérhető számozott tábla a 200-as volt, amely kissé ellentmond csillaggal ellátott függő feltételrendszerének ötletével, hiszen ott példának okáért a felderítők esetében a legalacsonyabb bevetési szám 250 volt. Természetesen nagy előnyt jelentett, hogy ez már egyfajta nyitott rendszerként üzemelt.

 

 

Színezett fotó, melynek az eredetije 1945. május 10-én készült Hollandiában Soest közelében. Ezen szintén megfigyelhetjük a pánt helyes viselési formáját.

 

Ugyanez az 1944. április 29-én keltezett 615-ös számú alapítási dokumentum rendelkezik a gyémántokkal ékesített és kiegészített pántokról is, de azok pontos feltételrendszerét nem tisztázza.

Az újonnan létrehozott számozott kiegészítésekkel kapcsolatban elmondható, hogy hasonló volt a viselésükre, adományozási rendszerükre és feltételeikre, valamint az újonnan kapott példányokra vonatkozó szabályok rendszere, mint az előbbi leírásokban olvashattuk.

 A pántok közül az oldalon az első bemutatásra kerülő példányok a berlini székhelyű C. E. Juncker cég gyártmányai. A Carl Erich Juncker által létrehozott üzem 1850-ben történt alapítása óta, nagyon magas minőséget képviselt és meghatározóvá vált az évek alatt a német kitüntetésgyártásban. Létrejöttét követően egészen rövid időn belül az egyik legnagyobb beszállítóvá nőtte ki magát.

 

 

A Bombázó Pánt Bronz Fokozata. Jelöletlen Juncker gyártmány. 
Anyaga Tombak, középrésze ó-ezüstözött, a pánt felszíne galván eljárással bronzított.

 

Sokan nem tudják, de az első világháború idején a cég az első nyakvédő résszel ellátott új típusú sisakokat is gyártotta egy rövid ideig. Ezek még kísérleti jelleggel előállított fémből készült módosított Pickelhaube típusok voltak. Természetesen a kitüntetések mellett további megrendeléseket is teljesített, többek között gyártott mindenféle kiegészítő elemeket, mint övcsatokat, egyenruha tartozékokat.

 

A bronz fokozat zsanértömbje, valamint beakasztó kampója oldalnézetből.

 

Az első világháborút követően a spanyol polgárháború, majd a második világháború kitörése hatalmas felívelést jelentett a cég történelmében. Egyike volt annak a három eddig ismert gyártónak, akik lovagkereszteket is készíthettek a birodalom számára.

 

A Bombázó Pánt Arany Fokozata. Jelöletlen Juncker gyártmány. 
Anyaga Tombak, középrésze ó-ezüstözött, a pánt felszíne aranyozott.

 

1935-től számos jelölést használt, mint CEJ, C.E. JUNCKER BERLIN SW, C.E. JUNCKER BERLIN SW68, továbbá ezek mellett használta a 2-es PKZ kódot, valamint az L/12-es LDO jelölést is. Természetesen, mint az alábbi példákból is láthatjuk, jelöletlen példányok is átadásra kerültek.

 

Az arany fokozat zsanértömbje, valamint beakasztó kampója oldalnézetből.

 

Mivel a cég közvetlenül a kormányzati negyed szívében a Wilhelm és Voss Strasse kereszteződésében állt, így a Berlint érő csapások eleinte csak részlegesen hátráltatták, majd 1945 áprilisára teljesen lehetetlenné tették a további munkát. Igaz a céget 1952-től Berlin egy másik részén újranyitották és az 1957-es változtatásokkal ellátott kitüntetések gyártásában még részt vett, de már 1965. után nem működött tovább.

 

 

Folytatása következik....

 

A leírás forrásai:

ANTONIO S.: The Awards Of The Luftwaffe, B&D Publishiing LLC 2017.

DOELHE H.: Medals & Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.

WOODS M.: German Medal Makers And Their Maker Marks 1813-1957., MW Militaria 2020.

Internetes forrásként pedig https://www.germancombatawards.com/ fórumfelülete volt használva

 

Képanyag forrásai:

A viselési fotók forrása: ww.pinterest.com, www.bundesarchiv.de.

A tárgyfotók saját képanyagból kerültek megosztásra.

Tartalomhoz tartozó címkék: Jelvény Németország